Manapság különösen fontos lehet, hogy megfelelően tudjuk kezelni kapcsolatainkat, hiszen rengeteg változást tapasztalunk magunk körül. Minden, ami változásra késztet, az kimozdít minket a megszokott állapotunkból. Az eddigi stresszmentes helyzetek stresszel járhatnak együtt, hiszen nem vagyunk felkészülve a váratlan helyzetekre. Ezek mind-mind alkalmazkodást kívánnak tőlünk.

Az, hogy hogyan vetülnek le kapcsolatainkra ezek a feszültséggel teli helyzetek, mind azon múlnak, hogy milyen alapokra fektettük őket. Hogyan alapozzuk meg kapcsolatainkat, hogy azok a változás és a stressz hatására is jól működjenek? Mik kellenek ahhoz, hogy stresszmentesen éljük meg a hétköznapokat? Az alábbiakban öt fontos tényezőről lesz szó, amelyre jó, ha figyelmet fordítunk.

1. Bizalom

Mi kell ahhoz, hogy bizalommal legyünk embertársainkhoz és, hogy hozzánk is bizalommal tudjanak fordulni? Mikor tud valaki megbízni bennünk? Tegyük fel a következő kérdéseket:

• Mennyire tudunk megbízni magunkban?
• Mennyire tudunk megbízni a külvilágban?
• A világ mennyire tud megbízni bennünk?

Ez három olyan fontos kérdés, amelyben, ha az egyikre adott válasz meginog, hatással lesz a másik kettőre is. Ez az úgynevezett bizalom háromszöge.

Kezdjük tehát saját magunkkal, hiszen hogyan is bízhatnánk meg egy másik emberben, ha önmagunkban sincs meg a kellő hitünk. Mikor tudunk megbízni magunkban? Ha szeretjük, értékeljük, és feltétel nélkül elfogadjuk önmagunkat.

Ehhez el kell engedni ítéleteinket, és meg kell tudnunk bocsátanunk önmagunknak. Vizsgáljuk meg, hogy rendben van-e az önmagunkkal való kapcsolatunk. Mielőtt egy másik emberrel találkozunk, jó, ha felülvizsgáljuk önmagunkhoz fűződő kapcsolatunkat.

Ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk kiegyensúlyozottak, össze vagyunk zavarodva, vagy dühösek vagyunk, akkor először inkább tisztázzuk ezeket az érzéseket, alkalmazzunk stresszkezelő technikákat. Tegyük fel magunknak a kérdést; Mennyire éri meg az adott dolgon dühöngeni, lehet-e változtatni rajta? Ha igen, akkor keressük a megoldást, legyünk tudatosak önmagunkkal!

Amint létrejön a bizalom önmagunkkal, ezt kifelé is sugározzuk. Mi is megbízhatókká válunk, hiszünk magunkban, cselekedeteinkben, vállaljuk a felelősséget tetteinkért.  Mi kell ehhez?

Charles H. Green bizalom egyenlete szerint:  Bizalom= (hitelesség +megbízhatóság+közvetlenség)/önzőség.

Ha saját magunkkal szemben megvan a bizalom és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk önmagunkkal, akkor vizsgáljuk meg a következő kérdést: Kiegyensúlyozott a kapcsoltatom a külvilággal, más emberekkel? Ha nem, tisztázzuk a kettőnk közötti viszonyunkat. Mit érzünk? Mire van szükségünk? Mit tehetnénk együtt, hogy javuljon egymással a viszonyunk?

Ha nem bízunk senkiben és semmiben, akkor elveszettek vagyunk, és úgy érezzük, hogy nincs értelme a létezésünknek. Mi történik, ha a bizalom hiányzik? Akkor minden bonyolulttá, nehézkessé válik, és még több energiát kell befektetnünk ahhoz, hogy fenntartsuk a kiegyensúlyozott állapotunkat. Hiszen ekkor állandóan azt kell figyelnünk, hogy vajon mi a szándéka a másiknak. Azt is gondolhatjuk, hogy át akar verni, vagy éppen ki akar használni minket. Ez mind-mind stresszt okoz bennünk.

2. Szabályok

Egy kapcsolatban általában mindig vannak kimondott és kimondatlan szabályok. Ezek a szabályok azért jók, mert keretet, biztonságot adnak, segítenek elkerülni a fejetlenséget. Ezeket jó, ha közösen jelöljük ki, közösen beszéljük meg. A szabályok meghatározásának nem az a célja, hogy korlátozzuk a szeretetünket, hanem az, hogy biztosítsuk a tiszteletet és a nagyobb megértést.

Az irreális, vagy elvárt, de ki nem mondott határok elidegenítenek a partnertől. Gondoljuk végig: Milyen szabályokat állítottunk fel a párkapcsolatunkban, a gyermekünkkel, a szüleinkkel, vagy a barátainkkal szemben? Tudjuk-e, hogy mi a másik szükséglete, vágya? Ugyanis, ha nem tudunk valamiről, akkor lehet, hogy csak kimondatlanul elvárjuk a másiktól. De mivel ő nem tudja, hogy mit szeretnénk, ezért csak nyomást, félreértést, feszültséget teremt köztünk.  Azokat nevezzük igazi partnereknek, akik tisztelik egymás határait, figyelembe veszik a másik érzéseit, tiszteletben tartják a nézeteik különbségét és hálát mutatnak egymás iránt.

3. Kölcsönösség

A kölcsönösség megakadályozza a másik fél feletti dominanciát. Meg van-e a kölcsönösség a kapcsolatainkban, vagy van-e kibillenés valamely oldalra? Mindig csak adunk, vagy mindig csak elvárunk, vagy tud-e egyensúlyban működni a kettő?

Gondoljuk csak bele; ha van egy barátunk, akit mindig csak mi keresünk, ő pedig sosem hív minket vissza, akkor úgy fogjuk érezni, hogy a kapcsolatért csak mi teszünk. Ez pedig csalódottá tesz minket. Fordítva pedig, ha egy barátunkra nincs időnk, de ő folyton a társaságunkat keresi, az eredmény a bűntudat és egyéb kellemetlen érzések lesznek. Ezek a kapcsolatok nagyon egyoldalúvá válnak, és egy idő után nem fognak tudni működni. Egy kapcsolat mindig kölcsönös befektetést és folyamatos gondozást igényel!

4. Szabadság

Fejlődésünkhöz szükséges elem a szabadság. Meg van-e a szabadság kapcsolatainkban? Megbeszéltük-e, hogy mikor, mit tehetünk meg? Mennyire engedünk szabadságot a másiknak? Mennyire engedünk döntési jogot, beleszólást az egyes események alakulásába? Van-e mindkét félnek lehetősége a másik nélkül elmenni valahová, amely által új élményeket él át?

Ezek az impulzusok később jó alapot adhatnak egy mélyebb beszélgetésnek, amelyek közelebb visznek a partnerünkhöz, gyermekünkhöz. Mennyire engedjük a gyermekünknek az önállóságot?  A döntés szabadsága által fejlődik a gyermek önbizalma és felelősségteljesebb felnőtté válik. Mennyire engedünk beleszólást saját élete alakulásába?

A szabadság – persze bizonyos keretek között, amit a szabályoknál átbeszéltünk- megengedése egy kapcsoltban segíti az elköteleződést is. Ha engedem dönteni egyes dolgokban a másikat, vagy együtt hozzuk meg a döntéseinket, akkor az csökkenti a szorongást, egyenjogúság érzését biztosítja a kapcsolatnak.

5. Feladatok

Egy ideális kapcsoltban, vagy családon belül fontos, hogy mindenki kivegye a részét a feladatok elvégzésében, hogy mindenkinek jusson szabadideje a feltöltődésre is. Gondoljuk végig, hogy vannak-e a kapcsolatainkban megbeszélt feladatok, kötelezettségek, amelyet megteszünk egymásért? Vannak-e a gyermekünknek kötelezettségei? Vállaljuk-e a felelősséget azért, hogy elvégezzük a ránk bízott feladatokat?

Itt újra előkerül az önismeret, hogy mire vagyok képes! Ránk tudják-e bízni az adott munkát? Megbízok-e a másikban, hogy elvégzi az adott feladatot? Kiosztjuk-e egymás között a tevékenységeket, vagy mindent magunkra vállalunk, vagy mindent a másikra hárítunk? Észrevesszük-e, hogy a másik mennyi mindent megtesz értünk és értékeljük-e ezeket?

Ha mindezeket a pontokat végiggondoltuk, átbeszéltük és be is tartjuk, akkor jól működő, stabil kapcsolatokat tudunk kialakítani.

Ugyanis, ha minden területen megvan a kellő bizalom, akkor tudjuk, hogy a másik egy nehezebb helyzetben segít átvállalni a feladatok egy részét. Amit aztán majd a kölcsönösség elvén mi máskor, máshol viszonzunk.

Megvan a kellő szabadságunk, hogy elvonuljunk valahová, ahol ki tudjuk engedni a felgyülemlett feszültséget, vagy új élményekkel feltöltsük magunkat. Meg tudjuk beszélni a másikkal érzéseinket, szükségleteinket, amely által nincs kimondatlan elvárás, akkor fent tudjuk tartani az egyensúlyt a kapcsolatainkban egy stresszhelyzetben is.

Ha bárhol elakadást érzel kapcsoltaid terén, vagy önmagaddal kapcsoltban, keress bátran az anyalelekegyensuly@gmail.com e-mail címen, vagy a www.Facebook/Anyalelekegyensuly oldalon keresztül. További információkért látogass el honlapomra: www.anyalelekegyensuly.hu

Boldog napokat kívánok!

Csombor-Budavári Bernadett