Szeptember közeledtével minden kisgyermekes családban, nagy készülődés zajlik. Ugyanis az ősz beköszöntével elkezdődik a bölcsőde, óvoda, iskola. Akiknél ráadásul ez az első napokat jelenti egy új környezetben, azoknál még nagyobb az izgalom. Ilyenkor nem csak a szükséges felszereléseket kell összeszedni, hanem a bölcsis, ovis beszoktatáshoz magunkat, gyermekünket is fel kell erősíteni lelkiekben, hogy minden zökkenőmentesen működjön. Összeszedtem pár jó tanácsot, ami nálunk is segített, amikor a kislányom az óvodát kezdte. Ezek által nálunk tényleg zökkenőmentesen ment a beszoktatás, az ovi kezdés, és azóta is szeret oviba járni. :)
Íme 8 jó tanács, ami segíthet ebben az új helyzetben:
1. Róla szól!
Tudom, hogy egy anyának is nehéz elfogadni, hogy a gyermeke megnőtt, és nem lesz már vele otthon reggeltől estig. Eleinte biztosan furcsa lesz, hogy másra kell bízni gyermekünket, és nem tudjuk, hogy mi történik vele egy teljes nap folyamán. Nyilván sok esetben ez a munkába való visszakerülés időszaka is. Viszont ne feletkezzünk meg arról, hogy egy gyermek számára ugyanolyan nehéz, ha nem nehezebb a leválás, az új közösségbe szokás, egy új rendszer elfogadása. Így azt tartsuk elsődlegesen szem előtt, hogy őt felkészítsük erre a változásra, hiszen neki kell ezt teljesíteni, és, ha lelkileg megerősítjük, fogja is teljesíteni! Beszéljünk neki sokszor arról, hogy mit fognak csinálni az oviban, bölcsiben milyenek lesznek a mindennapok!? Nézegessünk erről szóló könyveket. Ha tudunk, menjünk el többször a bölcsöde, óvoda felé, hogy megismerje a környezetet, tudatosuljon benne, hogy ő oda fog járni.
2. Bízzunk benne, és önmagunkban!
Bízzunk benne, bízzunk az óvónőkben és ezt fogja érezni a gyermekünk is! Ha szorongásokkal teli engedjük el, vagy azt gondoljuk, hogy nem lesz ez elég jó neki, vagy lelkiismeret-furdolást érzünk, amiért bölcsödébe adtuk, ezeket az érzéseket gyermekünkre is átragasztjuk. Bízzunk abban, hogy körülményeinkhez mérten jól döntöttünk, és, hogy neki is jó lesz! Te minden tőled telhetőt megtettél, hogy jó helyre menjen, és mindig a legjobbat szeretnéd neki! Így, ilyen érzésekkel, magabiztosabban tud kezdeni egy új szakaszt. Te pedig ott leszel neki támaszként. Hiszen gondoljunk csak bele, ha mi is egy új munkahelyre megyünk, nekünk is a bátorítás kell, nem az, hogy a párunk minden nap szánakozó szemmel nézzen ránk és sajnáljon, hogy munkába megyünk. Attól mi sem lennénk motiváltabbak, ugye?
3. Erősítsd meg önbizalmát!
Amikor mi is új dolgokba kezdünk, nem árt, ha előtte tudatosítjuk magunkban, hogy miben vagyunk jók, hogyan tudjuk megoldani a nehezebb élethelyzeteket is. Ugyanígy őket is meg kell erősíteni! Ismered már annyira a gyermekedet, hogy tudod, hogy mik a pozitív tulajdonságai, hát add tudtára ezeket! Mond el neki, hogy miben jó, erősítsd ezzel is önbizalmát! Tudatosítsd benne, hogy mik lesznek azok, amit ő biztos jól fog teljesteni. (pl. szépen eszik, jól alszik, egyedül elmegy wc-re, könnyen barátkozik…stb) Gondoljátok végig együtt a napját, és pontról pontra beszéljétek át, hogy miben lesz ő ügyes!?
4.Készítsd fel, a nehezebb helyzetekre is!
Nem árt, ha megemlítjük azokat is, hogy bizony lehet, hogy lesznek olyanok szituációk is, ami nem biztos, hogy fog tetszeni neki (pl.elveszik, amivel játszik, vagy lehet valamiben az utolsó is). Már most lehet tudatosítani bennük, hogy bizony, nem vagyunk egyformák, mindenki másban jó. Az is lehet, hogy máskor fordítva lesz a helyzet, pont ő fog úgy viselkedni a társával, hogy azzal akaratlanul is megbánthatja őt. A gyerekek úgyis hamarabb tovább lendülnek a dolgokon, mint mi felnőttek. Egyik pillanatban összevesznek, a másikban már újból legjobb barátok.
5. Fogadd el, hogy más lesz a menetrend!
Azt az egyik legnehezebb elfogadni, hogy nem lesz Veled egész nap a gyermeked, és, hogy nem tudsz minden cselekedetéről. Viszont nézhetjük más szemmel ezt is! Neki jó lesz, hogy gyerek társaságban lesz. Barátokat szerez, jókat játszik majd, önállósul sok dologban (ha eddig nem volt az). Neked pedig felnőtt társaságod lesz, többet tudsz kommunikálni velük, nem csak anyaként, hanem mint munkaerő is kaphatsz elismeréseket, felfedezheted magad új dolgokban. Aztán az oviból hazajövet minőségi időt tudtok együtt tölteni, hiszen fontos lesz, hogy azt a pár órát, amíg együtt vagytok, tényleg együtt oldjátok meg. A gyermek is segíthet a házimunkában és jó móka lehet egy vacsorát is együtt megcsinálni.
6. Készüljünk, arra, hogy lehet sírás és hiszti is!
Bizony az is előfordulhat, hogy mindezek a megerősítések ellenére is lehet sírás, hiszti, lehet, hogy nem akar majd elengedni, vagy bölcsibe, oviba menni. Nekünk, felnőtteknek is vannak jobb és rosszabb napjaink, nem igaz? Nekik is lehet, amikor nehezebben megy az elválás, amikor jobban szüksége van rád, amikor érzelmesebb napja van. Ez teljesen természetes. Viszont sajnos ilyenkor is erősnek és határozottnak kell lennünk és gyorsan átadni a dajkának, vagy óvónőnek a gyermeket. Van, amikor ez a hiszti csak nekünk zajlik, és mikor elmegyünk, utána már meg is nyugszik. Tudom, nehéz ilyenkor az elválás, de ez is csak azt bizonyítja, hogy szeret, viszont tudatosítsd magadban és benne is, hogy jó helyen van!
7. Meséljünk neki saját élményeinkről!
Jó, ha a gyermek környezete is erősíti abban őt, hogy milyen nagy már és ügyes, és, hogy milyen jó lesz neki a bölcsiben, vagy oviban. Jó irány lehet, ha a szülő, nagyszülő is mesél a jó élményeiről, ami vele történt az oviban, vagy bölcsiben. Vegyünk elő képeket, meséljünk arról, hogy milyen barátságok jöttek létre ez idő alatt, milyenek voltak az ünnepségek, szülinapok, farsangok. Ez által bennünk is, és bennük is erősödik a pozitív érzés a bölcsödébe, vagy oviba járás iránt.
8. Gondoljunk a jó dolgokra!
Vegyük sorra a pozitív dolgokat is! Hiszen sok jó dolgot fog tanulni az oviban, bölcsiben. Fejlődik a személyisége, megtanul alkalmazkodni, és akár jobban is ehet a gyerek közösségben, mint otthon. Milyen jó lesz, amikor Anyák napjára izgatottan készít neked valami kis ajándékot, vagy elmond egy versikét. Olyan büszke leszel rá, mint még soha! :) Vagy amikor boldogan beszél majd a barátairól, vagy szerelméről, vagy, hogy milyen jót játszott aznap egy kis társával, vagy az óvónő megdicsérte őt. Gondolj arra, hogy, ez egy jó dolog, még akkor is, ha sok kihívást is tartogat! (De ez által erősödünk mi is és ő is! )
Összegezve: légy tudatos, először készítsd fel magad, aztán őt erre az új életszakaszra! Mindent megérez a gyermeked, úgyhogy először rajtad a sor, hogy tudatosítsd, hogy ez mindkettőtöknek jó lesz! Így ezt fogja érezni ő is! Hiszen tudod, ha Anya boldog, boldog lesz a gyermek is! :)
Ha úgy érzed, hogy segítség kell az anyai megerősítéshez, új életszakaszhoz érkeztél, és nem tudod, hogy ezt hogyan kezeld, vagy akár a munkába való visszatéréssel kapcsolatban van benned bizonytalanság, keress bizalommal!
Előző cikkeimből ez is érdekelhet:
Hogyan legyen szuper nyaralásunk gyerekkel? – 5 jó tanács+ ajándék letölthető pakolós lista
Hogyan tudod feltölteni gyermeked szeretettankját?
Hogyan szeressünk, hogy azt a másik is érezze?
Mobilok töltőn, anyuka töltődik
Hogyan és miért lettem Anyacoach?
Kövess az Anyalélekegyensúly Facebook oldalamon, hogy minden friss bejegyzésemet lásd!
Kattints az alábbi ikonra:
Lépj be Nőilélekegyensúly csoportomba, ahol szeptembertől rengeteg hasznos, fejlődés érdekét szolgáló tartalmat teszek közzé, itt indulnak a kihívások, itt tudunk beszélgetni egymással. Csatlakozz, hogy Te is kiegyensúlyozott nő legyél!
Kattints:
Menjünk a szabadba, mozogjunk, kiránduljunk, sétáljunk! A gyerekek szeretik felfedezni a körülöttük lévő természetet, szeretnek szaladgálni. A szabad levegőn ők is jobban érzik magukat, és jobban le is fáradnak, így este könnyebb lesz az elalvás is. :) Ne riasszon vissza a borús idő se, mert melyik gyerek ne szeretne pocsolyába ugrálni, vagy sarazni? :) Főleg, egy nyári, hűsítő zápor után mindenkinek jó érzés kint pancsolni kicsit. 
Tudományos tény, hogy aki rendszeresen sportol, jobban bírja a stresszt. Úgyhogy gyerünk, sportoljunk! Menjünk el futni, sportoljunk a szabadban, jógázzunk, üljünk fel egy biciklire, ússzunk, vagy tornázzunk egy vidóra. Számos variáció létezik. Keress olyan időpontot, amikor Apa is otthon van, vagy valaki, aki tud vigyázni a gyerekre, vagy, ha a kicsi alszik, akkor az idő alatt is mozoghatunk. Heti 2-3-szori sport hozzájárul ahhoz is, hogy könnyebben vezessük le a feszültséget, türelmesebbek legyünk és hát a türelem jócskán kell a gyerekneveléshez. :) 
Készíts egy csésze citromfű, vagy levendula teát, vagy akár a kettő kombinációját, és kortyogalsd el a feszült helyzetben, vagy lefekvés előtt. Ezek a gyógynövények nyugtató hatással bírnak, ami jól jön a zajos hétköznapokban. 
Próbálj meg minden nap pár percet arra fordítani, hogy meditálj egy kicsit. Este elalvás előtt, tegyél be valami halk, lágy zenét, feküdj hanyatt, hunyd be a szemedet és lazítsd el a testedet a fejed tetejétől a lábad végéig. Lélegezz mélyeket! Gondold végig a napod, hogy mi volt benne jó, miért lehetsz hálás!? Így lenyugtatod az elméd, könnyebben el tudsz aludni. Ha néha van rá alkalmad, egy kényeztető esti fürdő, egy kis levendulaolajjal relaxál, ellazít, stresszoldó hatása van. 
Minden nap szánj magadra legalább 10-15 perc feltöltődési időt, amikor olyat csinálsz, amit szeretsz. Legyen az akár egy telefonbeszélgetés a barátnőddel, vagy egy kedvenc zeneszámra táncolás, vagy egy cikk elolvasása, vagy bármi, ami után feltöltve érzed magad! Tervezzétek meg a férjeddel, hogy minden héten lehessen 1-2 órád, amikor „kimenőre” mész, amikor feltöltöd az energiaraktáraid.
Amikor már gyerekkel nyaralunk,máshogy fog lezajlani egy nyaralás, mint azelőtt. Nem fogunk tudni órákat olvasgatni a strandon, ez inkább már egy aktív pihenés lesz, mint lazulós nyaralás. Viszont akkor hozhatjuk ki belőle a maximumot, ha azt a gyerekekhez igazítjuk, és olyan helyekre megyünk, olyan programokat választunk, amit ők is élveznek, meg persze mi is. :) Ha őket le tudjuk foglalni, és látjuk, hogy boldogok, mi is azok leszünk. Csak arra kell figyelni, hogy a napi rutint nagyjából megtartsuk és akkor a gyerekeknek se lesz gond, hogy új helyen vagyunk. Nézzük meg, hogy mire figyeljünk, hogy szuper nyaralásunk legyen gyerkőccel is!?
Állandóan rajtad lógna, nyakadba, öledbe ülne. Minden este ott találod köztetek az ágyban, és hozzád bújva alszik szívesen. Folyamatosan testi kontaktusban kell lenni vele. Szeret kézen fogva sétálni, szereti, ha birkóztok, hancúroztok, ha rajtad mászhat, szereti a nagy csikizéseket. Este csak összebújva alszik el, vagy, ha simogatod, kezét fogod. A lényeg, hogy ott legyél vele és érezze a közelséged. Simogasd, ölelgesd, puszilgasd! :)
A vele töltött időben, teljesen csak rá fókuszálva legyél jelen. Azt csináljátok, amit ő szeretne, és még wc-re se mehetsz el, ha vele játszol, mert még akkor is hiányolni fog. Azt szeretné, ha állandóan vele lennél, rá figyelnél, őt hallgatnád, ha elfordítod egy pillanatra a fejed, akkor már rád szól, hogy figyelj! Ha csörög a telefonod, rossz szemmel nézi, ha felveszed, és addig nyafog, míg újra rá nem figyelsz, és abba nem hagyod a beszélgetést. Órákon át társasozni, kártyázni, babázni, autózni kell vele, persze teljes odafigyeléssel. Általában olyan játékot választ, amihez valaki kell, vagy leginkább társaságban szeret játszani.
Ha elmentél a boltba vásárolni, mindig valami kis ajándékkal kell hazatérned, mert számon fogja kérni, hogy hoztál-e neki valamit?! Az oviba, iskolába, ha érte mész, az első kérdése, hogy mit hoztál neki? Nem az ajándék értéke a lényeg, csak, hogy azt érezze, hogy kapott valamit. Lehet ez akár egy varázserejű kavics is. :) Persze ő is folyamatosan készíti Neked a rajzokat, gyártja a csomagokat a saját játékaiból és azzal ajándékoz meg téged vagy környezetét. Szereti a meglepetéseket és ő is szeret másoknak meglepetést okozni, készíteni. Évekre visszamenőleg emlékszik, hogy melyik játékát kitől kapta.
Egy nyári reggelre ébredtem. Kellemes álmom volt az éjjel. Azt álmodtam, hogy érzékien táncoltunk a közös zenénkre, és szerelmesen öleltük egymást, mint, ahogy a filmekben, amikor egy romantikus jelenetet játszanak. Felkeltem az ágyból és kiléptem a szobánkból. Te márt fent voltál, munkába készülődtél. Szemeink összetalálkoztak és békésen egymásra mosolyogtak. Ugyanazt a kedves mosolyt láttam, mint 15 évvel ezelőtt, amikor először megpillantottalak. Már akkor tudtuk, 15 évvel ezelőtt, hogy ez szerelem első látásra, hogy minket egymásnak szántak az égiek. Amikor odabújtam hozzád, és szorosan átöleltelek, elöntött a hála, hogy a párod lehetek már közel 15 éve.
Előző cikkemben 
A szeretetnyelvek lényege, hogy beszéljük meg a másikkal, hogy mi az, amire vágyik, mi az, amiből ő azt érzi, hogy szeretve van, ne a saját szeretetnyelvünkkel beszéljünk a másik felé, hanem az övével! Általában, amire a legtöbbet panaszkodunk, hogy nem kapjuk meg, az, amit a leginkább hiányolunk, az a szeretetnyelvünk. Ti, vagy párotok mire panaszkodtok/panaszkodik a legtöbbet? Figyeljünk erre, mivel a kapcsoltainkban konfliktust okozhat, ha nem ismerjük egymás szeretetnyelvét. Hiszen akkor nem kapjuk meg azt a szeretetfeltöltést, amit mi prefelálunk, így szeretethiányunk lesz. Nem fogjuk észrevenni a másik szeretet kifejezését, mert nem a mi szeretetnyelvünkön beszél. Akkor tudunk boldogok lenni a kapcsolatainkban, ha a szerettankunk tele van, mert amint kezd kifogyni, valami elkezd változni bennünk, egyre szomorúbbnak, erőtlenebbnek érezzük magunkat. Nehezebben mennek a mindennapi teendők, ingerlékenyebbek leszünk, és kevesebbet tudunk adni párunknak is. Mígnem eljutunk addig, hogy a tank kiürül, és azt már nem tudjuk nem észrevenni. Természetesen az a legjobb egy kapcsoltban, ha ezekből a szeretetnyelvekből mindegyik jelen van, de vannak elsődleges szeretetnyelvek, amelyek fontosabbak a másiknak. Ezek is alakulhatnak, vannak élethelyzetek, amikor jobban szükségünk van az egyik szeretetnyelv kifejezésére, mint a másikra.
Azt gondolom, ez az, amikor ténylegesen, több napon keresztül minőségi időt lehetünk együtt. Ilyenkor egymás szeretettankját töltjük meg, közösen éljük meg az élményeket, csak egymásra figyelünk. Nálunk, mivel mindhármunk elsődleges szeretetnyelve a minőségi idő, ezért ez az, ami elmélyíti még jobban a kapcsolatunkat a férjemmel, a kislányunkkal. ( Hogyan tudod meg, hogy mi a párod, gyermeked szeretetnyelve?-tarts velem, többek között írok majd erről is) Gary Chapman 5 szeretetnyelv című könyvében is ír a minőségi időről, melyben ő is azt vallja:
Gyakorlatban, hogy is zajlik mindez? Először nekem is furcsa volt, kicsit meztelennek is éreztem magam, amikor nem vittem magammal a telefonomat a wellness részlegre, hanem bezártam a széfbe, vagy nem vittem el a strandra, hanem a nyaralóban hagytam. Aztán rájöttem, hogy mennyire jó, hogy végre egy kicsit kizökkenhetek ebből a multitaskink világból, amikor minden arról szól, hogy egyszerre végezz el több mindent, mindig legyél jelen mindenhol, azonnal válaszolj mindenre és közben, csak azt vesszük észre, hogy megint eltelelt egy nap és nem is voltam ott a napom egyetlen percében ténylegesen jelen, mert egyszerre csináltam mindent és nem éltem meg a pillanatot.
Mostmár megpróbálok erre odafigyelni, hogy tudatosan jelen legyek legalább a nyaraláskor! Ilyenkor vannak hármasban töltött minőségi idők, lecsípünk magunknak a napból egy kis én-időt is, amikor mindenki a hobbijának élhet, vagy, ami őt feltölti. Illetve elmaradhatatlan egy nyári estén egy jó hideg fröccs mellett (amit én iszok, mert a párom sörözik :)) kiülni a teraszra, mikor már a kislányunk alszik, és kettesben jó nagyokat lelkizni, megbeszélni az élet nagy dolgait az én drága férjemmel. Ezek az AHA-élmények. :) Amikor még jobban ráébredek és hálás vagyok az életnek, hogy ilyen családom van, hogy jó helyen vagyok és, hogy mindenem megvan, ami kell (nem anyagira gondolok). Az ilyen AHA-élmények egyszersmind önbizalmat adnak ahhoz, sőt késztetnek arra, hogy újból és újból átélhessük őket és beindítják a bennünk rejlő pozitív szemléletet.
Félre ne értsetek, a hétköznapokban én is ugyanúgy csinálok mindent párhuzamosan, mivel a mai világ ezt már úgymond megköveteli. Viszont, ha legalább a nyaralás során, amikor nincs az a pörgés, akkor tudatosan oda tudunk koncentrálni, megélni az „itt és most” élményt, akkor ezt a módszert egyre több gyakorlással át is tudjuk ültetni a mindennapokba is. Így fogékonyabbá tesszük magunkat az örömre. Hiszen miért ne lehetne legalább a nyaraláson kikapcsolódni, vagy kikapcsolni nem csak a mobilunkat, hanem magunkban is a multitasking üzemmódot és inkább egymáshoz kapcsolódni, beindítani a pozitív spirált, ami aztán az egész környezetünkre hatással van?
Mindig is egy pozitív szemlélettel álltam a világhoz és már gyerekként is érettebben gondolkodtam, mint a velem egykorúak. Azt vallom, hogy nem csak azért születtünk a földre, hogy együnk, igyunk, tanuljunk, majd pénzt keressünk és azt elköltsük, hanem mindenkinek van egy célja, egy küldetése, amiért született. Én mindig is éreztem, hogy valamilyen segítő szakma az, amiben elérném azt, amiért születtem. Már kamasz koromtól kezdve valahogy mindenki lelki támasza voltam. Ha valakivel valami jó, vagy valami rossz történt, mindig megosztotta velem, és tanácsot kért, hogy mit tegyen!? Én szívesen hallgattam meg a társaimat, a hozzám fordulókat és segítettem, bátorítottam őket. Valahogy már akkor is minden rosszban megláttam a jót.
Mivel még tinédzserként az számomra természetes volt, hogy másokon segítek, fel sem merült bennem, hogy ezt akár hivatásban is ki lehetne teljesíteni. Így hát kicsit másfelé sodort az élet, elvégeztem közgazdászként az egyetemet és értékesítőként elhelyezkedtem egy telekommunikációs cégnél. Rengeteget tanultam a kommunikáció, konfliktuskezelés, értékesítés, kérdésfeltevés…stb. témakörében. Közben a munkámat is úgy fogtam fel, hogy én most mások problémájára, igényeire nyújtok segítséget. A munkatársak ugyanúgy megtiszteltek bizalmunkkal, és velem lelkiztek. Érdekes, hogy mindig olyan emberekhez vezetett az élet, akiktől én is tanulhattam valamit és én is taníthattam valamit nekik. Hiszem, hogy ez nem véletlen! Volt egy időszak, amikor a munkatársaim közül többen is rosszabb passzban voltak, abban az időszakban küldtem nekik reggelenként a bátorító idézeteket, próbáltam átsegíteni őket a nehezebb időszakokon.
Majd megérett a gondolat bennünk a férjemmel, hogy szülők szeretnénk lenni. Szerencsére, viszonylag hamar meg is született a kislányunk és anyuka lettem. Az édesanya szerep mellett mindig is szerettem volna jó társ is lenni, ezért mindenre megpróbáltam figyelni. Mindig is szerettem a pszichológiai témájú könyveket, cikkeket olvasni, de akkor még jobban belemerültem a gyerekpszichológiai és párkapcsolati pszichológiába is. Egyre inkább elkezdett érdekelni ez a terület, és láttam, hogy már az anyatársaimnak is lelki támasza lettem. Aztán találkoztam a coachinggal, mint segítő tevékenységgel. Egyszeriben hívást éreztem, tudtam, hogy ez lehet az én utam. El is végeztem a life coach képzést a Pro Bona Coaching &Training Centernél, ami alatt itthon voltam kislányunkkal. Elkezdtem vele foglalkozni, de aztán visszahívtak a munkahelyemre és akkor a könnyebbik utat választottam, visszamentem ugyanoda dolgozni.
Szeretnék támasz lenni a mindennapokban, hiszen tapasztalatból tudom, hogy dolgozni kell azon, hogy az anya, társ, munkaerő szerepek közötti egyensúlyt meg tudjuk teremteni. Nem könnyű a magunkkal szembeni, társadalom általi elvárásoknak megfelelni. Most már azt mondom, nem is kell feltétlenül! Hiszen mindenkinek úgysem tudunk megfelelni, a gyermekünknek pedig csak az a fontos, hogy legyenek kiegyensúlyozott szülei, akire számíthat, akitől szeretetet kaphat, tehát egy ELÉG JÓ ANYA (nem kell mindenben tökéletes) legyél! A férjünknek is az kell, hogy érezze, hogy ő a társunk az életben, szeretjük, számíthat ránk. Szeretném, ha mindenkinek reményt tudnék adni, bátorítani, hogy induljon el a saját útján és merje megvalósítani önmagát! Hiszem, hogy a boldogságunk egyik alapja, hogy azt dolgozhassuk, amit szeretünk, ami egy idő után nem is munka, hanem inkább hivatás lesz, avagy életfeladat, amivel beteljesülhet az, amiért születtünk. Hiszem, hogy bármilyen célunk eléréséig vezető úton meg kell, hogy találjuk az életünkben a boldogságot, az örömöt, a lelki békénket. Hiszen csak így tudunk kiegyensúlyozottan, boldogan élni.
Amikor megfogalmazódik bennünk a vágy, hogy anyák legyük, már akkor aggódunk, hogy elég jó szülők leszünk-e?! Mikor is vállaljunk gyereket, hiszen még úgy érezzük, hogy nem is állunk készen rá. Talán teljesen készen sosem érezzük magunkat egy ilyen nagy feladatra, de nem is baj. Az élet olyan szépen alakít mindent. Amikor megtudjuk, hogy egy élet kezd el bennünk növekedni, elképzeljük milyen lesz majd, ha megszületik, óvjuk majd mindentől és már akkor mindennél jobban szeretjük őt. Ott van az a csodás 9 hónap, amikor is bennünk növekszik, amikor felkészülhetünk az érkezésére. Természetesen mindenkiben végigfutnak a szülés körüli kérdések, aggodalmak, fájdalmak. Vajon, hogy fogom bírni, elég erős leszek-e végigcsinálni, ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennünk. Ilyenkor a legjobb, ha beszélünk róla, felkészülünk, és a legfontosabb, hogy hiszünk magunkban. Ilyenkor kezdünk el keresni szüléssel kapcsolatos könyveket, cikkeket, Anyákat, akik átélték már mindezt, hogy meséljenek. Ez nem is lenne baj, csak a mai világban sajnos nem mindig a megfelelő információ jut el hozzánk, lehet, hogy a rémtörténetek hallatán még jobban feszültebbek, aggódóbbak leszünk, ami nem jó senkinek. Ezért is jó, ha ilyenkor egy anyacoach-hoz fordulunk, aki segít, akivel őszintén tudunk beszélni, aki átsegít a nehézségeken, és aki önbizalmat önt belénk, hogy higgyünk magunkban! Ez, ami az egész anyasághoz nélkülözhetetlen. Miért van az, hogy manapság a nők nem hisznek magukban? Ennyi aggodalmuk, félelmük van? Eléggé más a mai világ, mint pl. 50-60 évvel ezelőtt. Akkor még több generációs családokban nőttek fel a gyermekek. Együtt élt nagyülő, szülő, gyerek. Nem volt ritka a több testvér, a lányok látták, hogyan kell gondoskodni a kisebb testvérről, sőt, volt, hogy ők nevelték fel. Aztán később, amikor a lányból nő lett, és aztán várandós, ott volt a nagyszülő, szülő is, hogy segítsen a kezdeti nehézségekben, mivel nem költözött külön a házaspár. Nem beszélve arról, hogy a média, a sok szakkönyv, a sok „okosabb” ember, tehát a túl sok információ elbizonytalanítja az embert, elnyomja a bennünk lévő anyai ösztönt.
Aztán persze, amikor már kézben tarthatjuk a kis csodánkat, jön a többi kétely, hogy mit, hogyan csináljunk, mindenki mást mond, kire hallgassak? Nyilván vannak fontos tanácsok, amit megfogadunk, de ne nyomjuk el a bennünk megszülető gondolatokat, hiszen a legjobban csak mi ismerhetjük saját gyermekünket. Úgy, mint ahogy a saját érzéseinket is mi ismerjük legjobban, így a bennünk felmerülő kérdésre is csak mi tudjuk a legjobb választ adni, ezért sem ad tanácsot egy coach sem. A coach abban segít, hogy a választ magadban találd meg. Neki elmondhatod őszintén, hogy mit érzel, nem fog ítélkezni, mint azt sokan teszik. Átsegít a nehéz helyzeteken, beszélhetsz vele a változásokról, az elérendő céljaidról és segít, hogy ehhez vezető saját utad megtaláld. Mindenki a legjobb anyuka szeretne lenni, aki helyt áll mindenhol. Nyilván nem egyszerű anyaként, társként, dolgozó nőként helyt állni, és még magunkra is szánni időt. Igen, az időgazdálkodás ilyen szempontból nagyon fontos szerepet játszik, hiszen egy gyermekkel nem egyszerű beosztani a napunkat, hogy abba minden beleférjen. Ilyenkor sokszor anyaként azt gondoljuk, hogy valamit nem csinálunk jól, jön a lelkiismeret-furdalás, meg, hogy nem vagyunk elég jó anyák. De az anyák is emberek, nincs 6 kezük 2 fejük, 4 lábuk, hogy mindent bele tudjanak zsúfolni egy napba. Pláne a szülés után még azzal is meg kell küzdeni, hogy elfogadjuk az új testünket, hogy az anya szereppel azonosulni tudjunk. Kell egy szemléletváltás, egy más hozzáállás, ezerszeres energia. Mindemelett a sok teendő mellett a párkapcsolatunkat is szeretnénk ápolni, szeretnénk, hogy ugyanúgy megmaradjunk nőként és férfiként is. Kezdetben először bele kell szoknunk új anya, apa szerepeinkbe, ami nem kis feladat, mint, ahogy az sem, hogyan tudunk egy kis időt lecsípni magunknak a napból, amikor csak egymásra figyelünk, feltöltjük a szeretettankunkat. Sok türelem, megértés és szervezés kérdése, ami egyre jobban és jobban fog menni. Ez egy teljesen új élethelyzet, adjunk magunknak, párunknak időt, hogy azonosulni tudjunk vele. Hiszen, míg meg nem születik a gyermekünk, dolgozunk, találkozunk emberekkel, beszélgetünk, sokat vagyunk kettesben párunkkal, utazgatunk, viszont amikor már kezünkben tartjuk gyermekünket, nem csak azzal kell megküzdeni, hogy mindent próbáljunk meg jól csinálni, hanem azzal is, hogy hirtelen otthon maradunk egy kisbabával, akihez hiába beszélünk, nem beszél vissza. Hiányzik az egész napi kommunikáció, jövés-menés, ezért sok anyuka egy idő után bezárkózik.
Szerencsés, ha van segítségünk, társaságunk, akivel meg tudjuk osztani kérdéseinket, tapasztalatainkat, félelmeinket. Akinek viszont nincs, az is tud már anyacoach-hoz, vagy egy támogató anya közösséghez fordulni. Hiszen az édesanyáknak is kell egy támasz, aki pl. egy nehezebb nap után segít újra felállni, aki újra pozitív töltettel indítja útnak, aki a negatív énképét önbizalommal tölti fel, aki segít az elakadt párkapcsolati nehézséget más nézőpontban látni, rátalálni a megoldásokra. Ezért gondolom, hogy jó, hogy manapság már van kihez fordulni, és sosem szégyen segítséget kérni, mert az inkább erény, hogy valaki szeretné megoldani az elakadásait, vagy csak szimplán szebbé tenni az életét. Minden nap egy kihívás, de én úgy gondolom, hogy a nők, mivel nagyon erősek, megvan a képesség bennük, hogy mindent jól megcsináljanak. A gyermekünktől kapott önzetlen szeretet, a kacagás, az a csillogó szempár, amivel ránk tudnak nézni, mindenért kárpótol, és az ő életfelfogásuk, bátorságuk, ahogy az élethez állnak, mindenkinek jó példa.