Boldogságra születni kell?
Tudtad, hogy pozitív pszichológia vizsgálatából kiderül, hogy a boldogság csak 10%-ban múlik a társadalmi elhelyezkedésünkön, külső körülményeinken? A maradék 90 % bennünk rejlik. 50 %-ban a génjeink felelnek azért, hogy boldogok vagyunk-e, 40%-ban pedig a cselekedeteink azok, melyekkel javítani tudunk szemléletünkön. Ez azt jelenti, hogy gondolatainkkal, mindennapi viselkedésünkkel, szokásainkkal tehetünk azért, hogy boldogabbak lehessünk. Bár a genetikai hajlam alkotja a boldogságra való képesség 50 %-át, ám egyre több kutatás bizonyítja, hogy a genetikai programozottság megváltoztatható. Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, de mindenkinek mást jelent a boldogság. Valakinek ilyenkor a materiális javak jutnak elsőként eszébe (pénz, ház, autó stb.), valakinek pedig egyből a szellemi dolgok (egészség, család, karrier). Gondold csak végig, hogy ismerőseid, családod körében is mindenki más és mást válaszolna, ha feltennéd az adott kérdést: Mi tesz boldoggá? Mitől vagy boldog? Sokan nem is megfelelően a kérdésre válaszolnak, hogy a jelenben miért boldogok, hanem, hogy mitől lennének azok? Az idősebbek gyakran válaszolják azt, hogy, ha egészséges lennék, akkor lennék igazán boldog. A fiatalabbak: „Ha lenne egy jó munkahelyem, vagy, ha lenne egy szép lakásom, autóm, vagy egy megértő párom, akkor lennék boldog.” Miért van ez így? Általában egy adott célra koncentrálunk, amit el szeretnénk érni, nem pedig a jelen pillanatra, tudatos jelenlétre.
Vajon van-e igazi boldogság?
Márai Sándortól olvastam még tinédzser koromban a következő idézetet:
„…boldogság nincsen, hiszen minden vágyad a megvalósulás pillanatában eltorzul, s inkább nyűg már, mint öröm.Ilyen az ember.”
Miért írhatta ezt Márai Sándor? Először, amikor tiniként találkoztam ezzel az idézettel, bevallom, felbosszantott ez az idézet, nem érthettem, hogy hogy írhat olyat, hogy a boldogság a megvalósulás pillanatában inkább nyűg, mint öröm? Aztán az élet során egyre inkább rájöttem, hogy mit is szeretett volna ezzel kifejezni Márai? Rájöttem, hogy tényleg milyen az ember. Mindig vágyunk valamire, amit el szeretnénk érni. Mindig egy bizonyos célt lebegtetünk magunk előtt, és azt mondjuk, hogy „majd akkor leszek boldog, ha ezt és ezt elértem, vagy ez és ez meg lesz az életemben” és közben elszalad az élet mellettünk és észre sem vesszük, hogy a jó dolgok ott vannak, csak mi mindig a jövőben élünk, nem a jelenben. Aztán, ha sikerül is elérni a célunkat, (ami persze jó, mert legyenek is az embernek céljai, de a mellett, élje meg az „itt és most”-ot is) akkor mi is történik? Egy kis ideig örülünk, annak, hogy megvan, amire vágytunk, és utána máris azon gondolkodunk, hogy mi lenne még, ami boldoggá/boldogabbá tenne? Ritkaság az, hogy hálát adunk annak, amink van, amit elértünk és pár hónap múlva már nem azon gondolkodunk, hogy mit kéne még vennem, lecserélnem, elérnem? Kitűzzük a még magasabb célt, és közben nem éljük meg a boldogságot, a hálát azért, amink van.
Az út maga a boldogság
Ahelyett, hogy ahhoz kötnénk a boldogságunkat, hogy, akkor leszünk igazán boldogok, ha az adott célt elérjük, inkább próbáljuk meg megtalálni a mindennapok boldogságát! Hiszen, ha a hétköznapi életben is megtaláljuk a szépet, azt, ami feltölt, akkor, amíg úton vagyunk a célunkig, addig is boldogságban élünk. Ez egy olyan szemléletváltás, ami átsegít a nehezebb időkben, egy hosszabb időszakaszokon, amíg a célunkhoz érünk. Az alábbi 2 idézet nagyon jól alátámasztja, amit ez alatt értek.
„A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.” (Buddha)
„Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.” / Márai Sándor: A boldogságról/Füveskönyv/
A pozitív pszichológia megtanítja, hogy a saját erőforrásaink tudatosítása által, ha nehezebb élethelyzetbe kerülünk, akkor is hatékonyan meg tudjunk küzdeni az adott problémával. Hiszen aki ismeri saját erősségeit, magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb, optimistábban tudja szemlélni jelenét és jövőjét is. Úgy érzi, bármi történik vele, akkor is ott lesz kezében a kulcs, hogy saját maga alakíthassa az életét, nem hagyja, hogy az életesemények csak úgy történjenek vele. Ennek köszönhetően boldogságunkat se a külső körülményektől tesszük függővé, nem mást hibáztatunk a történtek miatt, hanem vállaljuk a felelősséget saját életutunk iránt és a boldogság forrását önmagunkban találjuk meg. Ez nem azzal jár, hogy elfolytjuk magunkban a negatív érzelmeket és mosolyt erőltetünk magunkra, amikor valójában szomorúak vagyunk. Az, hogy arra törekszünk, hogy pozitív szemlélettel lássuk a világot, nem jelenti azt, hogy el kell menekülnünk a nehezebb pillanatok elől. Egy nehezebb napon kereshetünk valamit, ami pillanatnyilag örömöt ad. Találkozhatunk barátainkkal, olyat csinálunk, amit szeretünk, sportolunk, megnézünk egy jó filmet, vagy olvasunk egy jó cikket, vagy ehetünk egy kis „boldogsághormont” tartalmazó csokoládét. :) Viszont a tartós boldogsághoz, szemléletváltáshoz szükségünk van belső indíttatásból eredő örömre, ami egész életminőségünket meghatározza. Amikor tudatosan elkezdünk figyelni érzéseinkre, javulnak a reakcióink a nehezebb élethelyzetekben is, hiszen tudod, hogy mindig dönthetsz másképp, változtathatsz az adott élethelyzeteden. Megpróbálhatunk egy nehezebb élethelyzetet úgy is felfogni, hogy ez nem egy akadály az élettől, hanem egy megoldandó feladat, amin, ha túljutunk, akkor tapasztaltabbak, magabiztosabbak leszünk, hiszen megoldottuk az élet hozta feladatot. Így elkezdődhet egy mélyebb önismereti munka bennünk, mely által átgondoljuk sikeres problémamegoldásainkat, sikeres időszakainkat, és végül végiggondolhatjuk azt, hogy mi lehet ennek az időszaknak az értelmet adó célja, amiért érdemes élnünk.
"A világ egy iskola, és az élet az egyetlen tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke." Dan Millman
Hogyan legyünk boldogok?
Sonja Lyubomirsky (boldogságkutató) Hogyan legyünk boldogok című könyvében a boldogabb élethez ad gyakorlati útmutatót. Mindenki megtalálhatja benne azt a gyakorlatot, ami legjobban közel áll a saját boldogságának fokozásához. Tehát, ha az éltünk során már az alábbiakból tudunk 1-2-t beépíteni a mindennapjainkba, már tettünk azért, hogy az életünk boldogabb legyen:
1. Adjunk hálát azért, amink van!
2. Gondolkozzunk pozitívan, optimistán!
3. Tegyünk jót másokkal!
4. Szokjunk le a rágódásról, másokkal való összehasonlításról!
5. Bocsássunk meg!
6. Ápoljuk testünket, lelkünket, szellemünket!
Amellett, hogy a boldogság egy kellemes állapot, több pozitív hozadéka is van: A boldog emberek kreatívabbak munkájukban, jó párkapcsolatban élnek, szeretik az embereket, önzetlenebbek, több barátjuk van, jobb a megküzdési stratégiájuk stressz esetén, erősebb az immunrendszerük és tovább élnek. Ki ne szeretne ilyen pozitív változásokat az életében? Tudom, hogy a rengeteg feladat mellett, amikor túlterheltek vagyunk, nehéz így gondolkodni, de próbáljuk meg felvenni a pozitív szemüveget, ami alapján másképp is láthatjuk a világot. Hidd el, a napi gyakorlatok csodát tesznek! Nem csak az egyén boldogsága van kihatással, hanem a családunkra, környezetünkre is. Így nem csak boldog nők, anyák, de boldogabb párok, gyerekek is lesznek és beindul életünkben a pozitív spirál.
A cikksorozatom következő részeiben bepillantást nyerhettek, hogy hogyan is építsük be a mindennapjainkba a boldogság megéléséhez szükséges gyakorlatokat!? Sorba vesszük az egyes pontokat, kezdésként a hála kerül terítékre. Kíváncsiak vagytok? Tartsatok velem jövő hét szerdán is! :)
Ha úgy érzed, hogy személyesen, saját életkörülményeidhez igazodva, könnyebben tudnád átformálni életszemléletedet, írj nekem az anyalelekegyensuly@gmail.com e-mail címre, life coachként segítek megtalálni a boldogságot az életedben. :)
Előző cikkeimből ez is érdekelhet:
8 jó tanács a bölcsőde, óvoda kezdéshez
Hogyan legyen szuper nyaralásunk gyerekkel? – 5 jó tanács+ ajándék letölthető pakolós lista
Hogyan tudod feltölteni gyermeked szeretettankját?
Hogyan szeressünk, hogy azt a másik is érezze?
Mobilok töltőn, anyuka töltődik
Hogyan és miért lettem Anyacoach?
Kövess az Anyalélekegyensúly Facebook oldalamon, hogy minden friss bejegyzésemet lásd!
Kattints az alábbi ikonra:
Lépj be Nőilélekegyensúly csoportomba, ahol szeptembertől rengeteg hasznos, fejlődés érdekét szolgáló tartalmat teszek közzé, itt indulnak a kihívások, itt tudunk beszélgetni egymással. Csatlakozz, hogy Te is kiegyensúlyozott nő legyél!
Kattints:
Szeptember közeledtével minden kisgyermekes családban, nagy készülődés zajlik. Ugyanis az ősz beköszöntével elkezdődik a bölcsőde, óvoda, iskola. Akiknél ráadásul ez az első napokat jelenti egy új környezetben, azoknál még nagyobb az izgalom. Ilyenkor nem csak a szükséges felszereléseket kell összeszedni, hanem a bölcsis, ovis beszoktatáshoz magunkat, gyermekünket is fel kell erősíteni lelkiekben, hogy minden zökkenőmentesen működjön. Összeszedtem pár jó tanácsot, ami nálunk is segített, amikor a kislányom az óvodát kezdte. Ezek által nálunk tényleg zökkenőmentesen ment a beszoktatás, az ovi kezdés, és azóta is szeret oviba járni. :) 
Menjünk a szabadba, mozogjunk, kiránduljunk, sétáljunk! A gyerekek szeretik felfedezni a körülöttük lévő természetet, szeretnek szaladgálni. A szabad levegőn ők is jobban érzik magukat, és jobban le is fáradnak, így este könnyebb lesz az elalvás is. :) Ne riasszon vissza a borús idő se, mert melyik gyerek ne szeretne pocsolyába ugrálni, vagy sarazni? :) Főleg, egy nyári, hűsítő zápor után mindenkinek jó érzés kint pancsolni kicsit. 
Tudományos tény, hogy aki rendszeresen sportol, jobban bírja a stresszt. Úgyhogy gyerünk, sportoljunk! Menjünk el futni, sportoljunk a szabadban, jógázzunk, üljünk fel egy biciklire, ússzunk, vagy tornázzunk egy vidóra. Számos variáció létezik. Keress olyan időpontot, amikor Apa is otthon van, vagy valaki, aki tud vigyázni a gyerekre, vagy, ha a kicsi alszik, akkor az idő alatt is mozoghatunk. Heti 2-3-szori sport hozzájárul ahhoz is, hogy könnyebben vezessük le a feszültséget, türelmesebbek legyünk és hát a türelem jócskán kell a gyerekneveléshez. :) 
Készíts egy csésze citromfű, vagy levendula teát, vagy akár a kettő kombinációját, és kortyogalsd el a feszült helyzetben, vagy lefekvés előtt. Ezek a gyógynövények nyugtató hatással bírnak, ami jól jön a zajos hétköznapokban. 
Próbálj meg minden nap pár percet arra fordítani, hogy meditálj egy kicsit. Este elalvás előtt, tegyél be valami halk, lágy zenét, feküdj hanyatt, hunyd be a szemedet és lazítsd el a testedet a fejed tetejétől a lábad végéig. Lélegezz mélyeket! Gondold végig a napod, hogy mi volt benne jó, miért lehetsz hálás!? Így lenyugtatod az elméd, könnyebben el tudsz aludni. Ha néha van rá alkalmad, egy kényeztető esti fürdő, egy kis levendulaolajjal relaxál, ellazít, stresszoldó hatása van. 
Minden nap szánj magadra legalább 10-15 perc feltöltődési időt, amikor olyat csinálsz, amit szeretsz. Legyen az akár egy telefonbeszélgetés a barátnőddel, vagy egy kedvenc zeneszámra táncolás, vagy egy cikk elolvasása, vagy bármi, ami után feltöltve érzed magad! Tervezzétek meg a férjeddel, hogy minden héten lehessen 1-2 órád, amikor „kimenőre” mész, amikor feltöltöd az energiaraktáraid.
Amikor már gyerekkel nyaralunk,máshogy fog lezajlani egy nyaralás, mint azelőtt. Nem fogunk tudni órákat olvasgatni a strandon, ez inkább már egy aktív pihenés lesz, mint lazulós nyaralás. Viszont akkor hozhatjuk ki belőle a maximumot, ha azt a gyerekekhez igazítjuk, és olyan helyekre megyünk, olyan programokat választunk, amit ők is élveznek, meg persze mi is. :) Ha őket le tudjuk foglalni, és látjuk, hogy boldogok, mi is azok leszünk. Csak arra kell figyelni, hogy a napi rutint nagyjából megtartsuk és akkor a gyerekeknek se lesz gond, hogy új helyen vagyunk. Nézzük meg, hogy mire figyeljünk, hogy szuper nyaralásunk legyen gyerkőccel is!?
Állandóan rajtad lógna, nyakadba, öledbe ülne. Minden este ott találod köztetek az ágyban, és hozzád bújva alszik szívesen. Folyamatosan testi kontaktusban kell lenni vele. Szeret kézen fogva sétálni, szereti, ha birkóztok, hancúroztok, ha rajtad mászhat, szereti a nagy csikizéseket. Este csak összebújva alszik el, vagy, ha simogatod, kezét fogod. A lényeg, hogy ott legyél vele és érezze a közelséged. Simogasd, ölelgesd, puszilgasd! :)
A vele töltött időben, teljesen csak rá fókuszálva legyél jelen. Azt csináljátok, amit ő szeretne, és még wc-re se mehetsz el, ha vele játszol, mert még akkor is hiányolni fog. Azt szeretné, ha állandóan vele lennél, rá figyelnél, őt hallgatnád, ha elfordítod egy pillanatra a fejed, akkor már rád szól, hogy figyelj! Ha csörög a telefonod, rossz szemmel nézi, ha felveszed, és addig nyafog, míg újra rá nem figyelsz, és abba nem hagyod a beszélgetést. Órákon át társasozni, kártyázni, babázni, autózni kell vele, persze teljes odafigyeléssel. Általában olyan játékot választ, amihez valaki kell, vagy leginkább társaságban szeret játszani.
Ha elmentél a boltba vásárolni, mindig valami kis ajándékkal kell hazatérned, mert számon fogja kérni, hogy hoztál-e neki valamit?! Az oviba, iskolába, ha érte mész, az első kérdése, hogy mit hoztál neki? Nem az ajándék értéke a lényeg, csak, hogy azt érezze, hogy kapott valamit. Lehet ez akár egy varázserejű kavics is. :) Persze ő is folyamatosan készíti Neked a rajzokat, gyártja a csomagokat a saját játékaiból és azzal ajándékoz meg téged vagy környezetét. Szereti a meglepetéseket és ő is szeret másoknak meglepetést okozni, készíteni. Évekre visszamenőleg emlékszik, hogy melyik játékát kitől kapta.
Egy nyári reggelre ébredtem. Kellemes álmom volt az éjjel. Azt álmodtam, hogy érzékien táncoltunk a közös zenénkre, és szerelmesen öleltük egymást, mint, ahogy a filmekben, amikor egy romantikus jelenetet játszanak. Felkeltem az ágyból és kiléptem a szobánkból. Te márt fent voltál, munkába készülődtél. Szemeink összetalálkoztak és békésen egymásra mosolyogtak. Ugyanazt a kedves mosolyt láttam, mint 15 évvel ezelőtt, amikor először megpillantottalak. Már akkor tudtuk, 15 évvel ezelőtt, hogy ez szerelem első látásra, hogy minket egymásnak szántak az égiek. Amikor odabújtam hozzád, és szorosan átöleltelek, elöntött a hála, hogy a párod lehetek már közel 15 éve.
Előző cikkemben 
A szeretetnyelvek lényege, hogy beszéljük meg a másikkal, hogy mi az, amire vágyik, mi az, amiből ő azt érzi, hogy szeretve van, ne a saját szeretetnyelvünkkel beszéljünk a másik felé, hanem az övével! Általában, amire a legtöbbet panaszkodunk, hogy nem kapjuk meg, az, amit a leginkább hiányolunk, az a szeretetnyelvünk. Ti, vagy párotok mire panaszkodtok/panaszkodik a legtöbbet? Figyeljünk erre, mivel a kapcsoltainkban konfliktust okozhat, ha nem ismerjük egymás szeretetnyelvét. Hiszen akkor nem kapjuk meg azt a szeretetfeltöltést, amit mi prefelálunk, így szeretethiányunk lesz. Nem fogjuk észrevenni a másik szeretet kifejezését, mert nem a mi szeretetnyelvünkön beszél. Akkor tudunk boldogok lenni a kapcsolatainkban, ha a szerettankunk tele van, mert amint kezd kifogyni, valami elkezd változni bennünk, egyre szomorúbbnak, erőtlenebbnek érezzük magunkat. Nehezebben mennek a mindennapi teendők, ingerlékenyebbek leszünk, és kevesebbet tudunk adni párunknak is. Mígnem eljutunk addig, hogy a tank kiürül, és azt már nem tudjuk nem észrevenni. Természetesen az a legjobb egy kapcsoltban, ha ezekből a szeretetnyelvekből mindegyik jelen van, de vannak elsődleges szeretetnyelvek, amelyek fontosabbak a másiknak. Ezek is alakulhatnak, vannak élethelyzetek, amikor jobban szükségünk van az egyik szeretetnyelv kifejezésére, mint a másikra.
Azt gondolom, ez az, amikor ténylegesen, több napon keresztül minőségi időt lehetünk együtt. Ilyenkor egymás szeretettankját töltjük meg, közösen éljük meg az élményeket, csak egymásra figyelünk. Nálunk, mivel mindhármunk elsődleges szeretetnyelve a minőségi idő, ezért ez az, ami elmélyíti még jobban a kapcsolatunkat a férjemmel, a kislányunkkal. ( Hogyan tudod meg, hogy mi a párod, gyermeked szeretetnyelve?-tarts velem, többek között írok majd erről is) Gary Chapman 5 szeretetnyelv című könyvében is ír a minőségi időről, melyben ő is azt vallja:
Gyakorlatban, hogy is zajlik mindez? Először nekem is furcsa volt, kicsit meztelennek is éreztem magam, amikor nem vittem magammal a telefonomat a wellness részlegre, hanem bezártam a széfbe, vagy nem vittem el a strandra, hanem a nyaralóban hagytam. Aztán rájöttem, hogy mennyire jó, hogy végre egy kicsit kizökkenhetek ebből a multitaskink világból, amikor minden arról szól, hogy egyszerre végezz el több mindent, mindig legyél jelen mindenhol, azonnal válaszolj mindenre és közben, csak azt vesszük észre, hogy megint eltelelt egy nap és nem is voltam ott a napom egyetlen percében ténylegesen jelen, mert egyszerre csináltam mindent és nem éltem meg a pillanatot.
Mostmár megpróbálok erre odafigyelni, hogy tudatosan jelen legyek legalább a nyaraláskor! Ilyenkor vannak hármasban töltött minőségi idők, lecsípünk magunknak a napból egy kis én-időt is, amikor mindenki a hobbijának élhet, vagy, ami őt feltölti. Illetve elmaradhatatlan egy nyári estén egy jó hideg fröccs mellett (amit én iszok, mert a párom sörözik :)) kiülni a teraszra, mikor már a kislányunk alszik, és kettesben jó nagyokat lelkizni, megbeszélni az élet nagy dolgait az én drága férjemmel. Ezek az AHA-élmények. :) Amikor még jobban ráébredek és hálás vagyok az életnek, hogy ilyen családom van, hogy jó helyen vagyok és, hogy mindenem megvan, ami kell (nem anyagira gondolok). Az ilyen AHA-élmények egyszersmind önbizalmat adnak ahhoz, sőt késztetnek arra, hogy újból és újból átélhessük őket és beindítják a bennünk rejlő pozitív szemléletet.
Félre ne értsetek, a hétköznapokban én is ugyanúgy csinálok mindent párhuzamosan, mivel a mai világ ezt már úgymond megköveteli. Viszont, ha legalább a nyaralás során, amikor nincs az a pörgés, akkor tudatosan oda tudunk koncentrálni, megélni az „itt és most” élményt, akkor ezt a módszert egyre több gyakorlással át is tudjuk ültetni a mindennapokba is. Így fogékonyabbá tesszük magunkat az örömre. Hiszen miért ne lehetne legalább a nyaraláson kikapcsolódni, vagy kikapcsolni nem csak a mobilunkat, hanem magunkban is a multitasking üzemmódot és inkább egymáshoz kapcsolódni, beindítani a pozitív spirált, ami aztán az egész környezetünkre hatással van?
Mindig is egy pozitív szemlélettel álltam a világhoz és már gyerekként is érettebben gondolkodtam, mint a velem egykorúak. Azt vallom, hogy nem csak azért születtünk a földre, hogy együnk, igyunk, tanuljunk, majd pénzt keressünk és azt elköltsük, hanem mindenkinek van egy célja, egy küldetése, amiért született. Én mindig is éreztem, hogy valamilyen segítő szakma az, amiben elérném azt, amiért születtem. Már kamasz koromtól kezdve valahogy mindenki lelki támasza voltam. Ha valakivel valami jó, vagy valami rossz történt, mindig megosztotta velem, és tanácsot kért, hogy mit tegyen!? Én szívesen hallgattam meg a társaimat, a hozzám fordulókat és segítettem, bátorítottam őket. Valahogy már akkor is minden rosszban megláttam a jót.
Mivel még tinédzserként az számomra természetes volt, hogy másokon segítek, fel sem merült bennem, hogy ezt akár hivatásban is ki lehetne teljesíteni. Így hát kicsit másfelé sodort az élet, elvégeztem közgazdászként az egyetemet és értékesítőként elhelyezkedtem egy telekommunikációs cégnél. Rengeteget tanultam a kommunikáció, konfliktuskezelés, értékesítés, kérdésfeltevés…stb. témakörében. Közben a munkámat is úgy fogtam fel, hogy én most mások problémájára, igényeire nyújtok segítséget. A munkatársak ugyanúgy megtiszteltek bizalmunkkal, és velem lelkiztek. Érdekes, hogy mindig olyan emberekhez vezetett az élet, akiktől én is tanulhattam valamit és én is taníthattam valamit nekik. Hiszem, hogy ez nem véletlen! Volt egy időszak, amikor a munkatársaim közül többen is rosszabb passzban voltak, abban az időszakban küldtem nekik reggelenként a bátorító idézeteket, próbáltam átsegíteni őket a nehezebb időszakokon.
Majd megérett a gondolat bennünk a férjemmel, hogy szülők szeretnénk lenni. Szerencsére, viszonylag hamar meg is született a kislányunk és anyuka lettem. Az édesanya szerep mellett mindig is szerettem volna jó társ is lenni, ezért mindenre megpróbáltam figyelni. Mindig is szerettem a pszichológiai témájú könyveket, cikkeket olvasni, de akkor még jobban belemerültem a gyerekpszichológiai és párkapcsolati pszichológiába is. Egyre inkább elkezdett érdekelni ez a terület, és láttam, hogy már az anyatársaimnak is lelki támasza lettem. Aztán találkoztam a coachinggal, mint segítő tevékenységgel. Egyszeriben hívást éreztem, tudtam, hogy ez lehet az én utam. El is végeztem a life coach képzést a Pro Bona Coaching &Training Centernél, ami alatt itthon voltam kislányunkkal. Elkezdtem vele foglalkozni, de aztán visszahívtak a munkahelyemre és akkor a könnyebbik utat választottam, visszamentem ugyanoda dolgozni.
Szeretnék támasz lenni a mindennapokban, hiszen tapasztalatból tudom, hogy dolgozni kell azon, hogy az anya, társ, munkaerő szerepek közötti egyensúlyt meg tudjuk teremteni. Nem könnyű a magunkkal szembeni, társadalom általi elvárásoknak megfelelni. Most már azt mondom, nem is kell feltétlenül! Hiszen mindenkinek úgysem tudunk megfelelni, a gyermekünknek pedig csak az a fontos, hogy legyenek kiegyensúlyozott szülei, akire számíthat, akitől szeretetet kaphat, tehát egy ELÉG JÓ ANYA (nem kell mindenben tökéletes) legyél! A férjünknek is az kell, hogy érezze, hogy ő a társunk az életben, szeretjük, számíthat ránk. Szeretném, ha mindenkinek reményt tudnék adni, bátorítani, hogy induljon el a saját útján és merje megvalósítani önmagát! Hiszem, hogy a boldogságunk egyik alapja, hogy azt dolgozhassuk, amit szeretünk, ami egy idő után nem is munka, hanem inkább hivatás lesz, avagy életfeladat, amivel beteljesülhet az, amiért születtünk. Hiszem, hogy bármilyen célunk eléréséig vezető úton meg kell, hogy találjuk az életünkben a boldogságot, az örömöt, a lelki békénket. Hiszen csak így tudunk kiegyensúlyozottan, boldogan élni.
Amikor megfogalmazódik bennünk a vágy, hogy anyák legyük, már akkor aggódunk, hogy elég jó szülők leszünk-e?! Mikor is vállaljunk gyereket, hiszen még úgy érezzük, hogy nem is állunk készen rá. Talán teljesen készen sosem érezzük magunkat egy ilyen nagy feladatra, de nem is baj. Az élet olyan szépen alakít mindent. Amikor megtudjuk, hogy egy élet kezd el bennünk növekedni, elképzeljük milyen lesz majd, ha megszületik, óvjuk majd mindentől és már akkor mindennél jobban szeretjük őt. Ott van az a csodás 9 hónap, amikor is bennünk növekszik, amikor felkészülhetünk az érkezésére. Természetesen mindenkiben végigfutnak a szülés körüli kérdések, aggodalmak, fájdalmak. Vajon, hogy fogom bírni, elég erős leszek-e végigcsinálni, ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennünk. Ilyenkor a legjobb, ha beszélünk róla, felkészülünk, és a legfontosabb, hogy hiszünk magunkban. Ilyenkor kezdünk el keresni szüléssel kapcsolatos könyveket, cikkeket, Anyákat, akik átélték már mindezt, hogy meséljenek. Ez nem is lenne baj, csak a mai világban sajnos nem mindig a megfelelő információ jut el hozzánk, lehet, hogy a rémtörténetek hallatán még jobban feszültebbek, aggódóbbak leszünk, ami nem jó senkinek. Ezért is jó, ha ilyenkor egy anyacoach-hoz fordulunk, aki segít, akivel őszintén tudunk beszélni, aki átsegít a nehézségeken, és aki önbizalmat önt belénk, hogy higgyünk magunkban! Ez, ami az egész anyasághoz nélkülözhetetlen. Miért van az, hogy manapság a nők nem hisznek magukban? Ennyi aggodalmuk, félelmük van? Eléggé más a mai világ, mint pl. 50-60 évvel ezelőtt. Akkor még több generációs családokban nőttek fel a gyermekek. Együtt élt nagyülő, szülő, gyerek. Nem volt ritka a több testvér, a lányok látták, hogyan kell gondoskodni a kisebb testvérről, sőt, volt, hogy ők nevelték fel. Aztán később, amikor a lányból nő lett, és aztán várandós, ott volt a nagyszülő, szülő is, hogy segítsen a kezdeti nehézségekben, mivel nem költözött külön a házaspár. Nem beszélve arról, hogy a média, a sok szakkönyv, a sok „okosabb” ember, tehát a túl sok információ elbizonytalanítja az embert, elnyomja a bennünk lévő anyai ösztönt.
Aztán persze, amikor már kézben tarthatjuk a kis csodánkat, jön a többi kétely, hogy mit, hogyan csináljunk, mindenki mást mond, kire hallgassak? Nyilván vannak fontos tanácsok, amit megfogadunk, de ne nyomjuk el a bennünk megszülető gondolatokat, hiszen a legjobban csak mi ismerhetjük saját gyermekünket. Úgy, mint ahogy a saját érzéseinket is mi ismerjük legjobban, így a bennünk felmerülő kérdésre is csak mi tudjuk a legjobb választ adni, ezért sem ad tanácsot egy coach sem. A coach abban segít, hogy a választ magadban találd meg. Neki elmondhatod őszintén, hogy mit érzel, nem fog ítélkezni, mint azt sokan teszik. Átsegít a nehéz helyzeteken, beszélhetsz vele a változásokról, az elérendő céljaidról és segít, hogy ehhez vezető saját utad megtaláld. Mindenki a legjobb anyuka szeretne lenni, aki helyt áll mindenhol. Nyilván nem egyszerű anyaként, társként, dolgozó nőként helyt állni, és még magunkra is szánni időt. Igen, az időgazdálkodás ilyen szempontból nagyon fontos szerepet játszik, hiszen egy gyermekkel nem egyszerű beosztani a napunkat, hogy abba minden beleférjen. Ilyenkor sokszor anyaként azt gondoljuk, hogy valamit nem csinálunk jól, jön a lelkiismeret-furdalás, meg, hogy nem vagyunk elég jó anyák. De az anyák is emberek, nincs 6 kezük 2 fejük, 4 lábuk, hogy mindent bele tudjanak zsúfolni egy napba. Pláne a szülés után még azzal is meg kell küzdeni, hogy elfogadjuk az új testünket, hogy az anya szereppel azonosulni tudjunk. Kell egy szemléletváltás, egy más hozzáállás, ezerszeres energia. Mindemelett a sok teendő mellett a párkapcsolatunkat is szeretnénk ápolni, szeretnénk, hogy ugyanúgy megmaradjunk nőként és férfiként is. Kezdetben először bele kell szoknunk új anya, apa szerepeinkbe, ami nem kis feladat, mint, ahogy az sem, hogyan tudunk egy kis időt lecsípni magunknak a napból, amikor csak egymásra figyelünk, feltöltjük a szeretettankunkat. Sok türelem, megértés és szervezés kérdése, ami egyre jobban és jobban fog menni. Ez egy teljesen új élethelyzet, adjunk magunknak, párunknak időt, hogy azonosulni tudjunk vele. Hiszen, míg meg nem születik a gyermekünk, dolgozunk, találkozunk emberekkel, beszélgetünk, sokat vagyunk kettesben párunkkal, utazgatunk, viszont amikor már kezünkben tartjuk gyermekünket, nem csak azzal kell megküzdeni, hogy mindent próbáljunk meg jól csinálni, hanem azzal is, hogy hirtelen otthon maradunk egy kisbabával, akihez hiába beszélünk, nem beszél vissza. Hiányzik az egész napi kommunikáció, jövés-menés, ezért sok anyuka egy idő után bezárkózik.
Szerencsés, ha van segítségünk, társaságunk, akivel meg tudjuk osztani kérdéseinket, tapasztalatainkat, félelmeinket. Akinek viszont nincs, az is tud már anyacoach-hoz, vagy egy támogató anya közösséghez fordulni. Hiszen az édesanyáknak is kell egy támasz, aki pl. egy nehezebb nap után segít újra felállni, aki újra pozitív töltettel indítja útnak, aki a negatív énképét önbizalommal tölti fel, aki segít az elakadt párkapcsolati nehézséget más nézőpontban látni, rátalálni a megoldásokra. Ezért gondolom, hogy jó, hogy manapság már van kihez fordulni, és sosem szégyen segítséget kérni, mert az inkább erény, hogy valaki szeretné megoldani az elakadásait, vagy csak szimplán szebbé tenni az életét. Minden nap egy kihívás, de én úgy gondolom, hogy a nők, mivel nagyon erősek, megvan a képesség bennük, hogy mindent jól megcsináljanak. A gyermekünktől kapott önzetlen szeretet, a kacagás, az a csillogó szempár, amivel ránk tudnak nézni, mindenért kárpótol, és az ő életfelfogásuk, bátorságuk, ahogy az élethez állnak, mindenkinek jó példa.